Az egész sztori (ha nem nyúlunk most vissza egészen a rádióhullámok felfedezéséig) az 1970-es években kezdődött. Biztos te is láttál még (fényképen biztosan) olyan autót, amiben beépített rádiótelefon volt.
Ők voltak az első olyan valóban rendszerben működő eszközök, amikkel már a vezetékes telefonhálózatot is el lehetett érni, tehát gyakorlatilag egy globális mobil rendszer első fecskéi. Ezekkel csak annyi gond volt, hogy az autók nem tudtak teljesen szabadon mozogni, ugyanis, ha átmentek az országhatáron, nagy valószínűséggel a szomszédos országban más szabvány szerint működött a hálózat. Egy francia csapat vállalta magára a feladatot, hogy kidolgozzanak egy összeurópai szabványt, melyet részben a csapat neve után GSM-nek neveztek el. Ez annyira sikeres lett, hogy jelenleg csaknem a teljes bolygót lefedi.
Így jutottunk el az 1990-es évek végére, amikor is a GSM hálózat teljesen üzemkész volt, gyakorlatilag egész Európát lefedve kezdhette meg működését, eredetileg a 900MHz-es frekvencián. Hamar szükség lett az 1800MHz-es frekvenciára is, majd pedig az USA (miért is ne?) átállt az 1900MHz-es frekvencia használatára. Az évtized végére a felhasználók száma bőven meghaladta a 100 milliót.
Természetesen, hogy sok szolgáltató elférjen, a frekvenciák valójában frekvenciatartományok, melyek sávokra vannak osztva, itthon az alábbiak szerint:
Nagyon hamar elkezdték felismerni a lehetőséget a szolgáltatók abban, hogy nem feltétlenül csak hangot érdemes továbbítani a mobilhálózaton, így egymás után jelent meg a GPRS (2000) majd a 3G (2001). Igaz, ez utóbbi már lényegében túllépett a GSM szabványon. Ma pedig már a 4G aranykorát éljük, és hamarosan érkezik az 5G is.
A rendszer mezőgazdaság szempontjából lényeges felhasználása a GNSS alapú helymeghatározásban, a területek automatikus megfigyelésében és az autonóm eszközök vezérlésében van. Nézzük most meg ezek igényeit.
A legnépszerűbb, ma már testközelben lévő téma a GNSS alapú helymeghatározás. Erről bővebben ebben a cikkünkben írtunk. A rendszernek ilyen felhasználás mellett két kritikus paramétere van: egyrészt viszonylag gyorsan kell dolgoznia, másrészt stabilan kell vennie a jelet. A sebességgel már a GPRS-nél sincs probléma, hisz egy átlagos GNSS havi 150-200MB adatforgalmat igényel. A gyors sebesség ennél a felhasználásnál 2-3 másodpercet jelent, ami még a GPRS fél másodperces válaszidejével is hozható. A lefedettség pedig közel 100%-os.
Érdemes tudni, hogy minél újabb egy mobilnetes technológia, jellemzően annál magasabb frekvencián működik. És minél magasabb frekvencián működik, annál kisebb a hatótávolsága az adótoronynak. Ezért szántóföldi alkalmazásokra kifejezetten előnyös a GPRS.
Azonban nem feltétlenül lesz ez így, ha betörnek az önjáró, vagy távvezérelt traktorok a földekre. Hiszen nekik sokkal gyorsabb kommunikációra lesz szükségük. Nem lesz elég a fél másodperces válaszidő, nekik már a 4G-re lesz szükségük. Igaz, hogy jelenleg még a 4G hálózat még egyik szolgáltatónál sincs azon a szinten, hogy a mezőgazdaság is hasznosíthassa, de valószínűleg az önvezető traktorok korára ez már nem így lesz.
Ha azonban olyan internetes eszközöket akarunk használni, melyek helyhez kötöttek, és nem igényelnek nagy adatforgalmat sem, akkor nyugodt szívvel kijelenthetjük, hogy hazánk szinte bármely szeglete megfelelő hely számukra. Ilyenek pl az időjárásmegfigyelő rendszerek, biztonsági kamerák, talajvizsgáló berendezések, állatfelügyeleti rendszerek. Hiszen a legtöbb eszköz (köztük a saját fejlesztésű Agribit Adatmalacunk is) van annyira intelligens, hogy ha ideig-óráig nem talál hálózatot, az adatokat bepuffereli belső memóriájába, és az első adandó alkalommal feltölti a felhőbe.
Összefoglalva elmondhatjuk, hogy hazánk rendkívül magas színvonalú mobilhálózattal rendelkezik, mely folyamatosan fejlődik, és biztosan nem fog akadályt jelenteni a modern mezőgazdasági technológiák elterjedésének. Ha szeretnél a továbbiakban is ehhez hasonló írásokat olvasni tőlünk, akkor iratkozz fel hírlevelünkre!